Rocktarisznya

Rég jelentkeztünk írással. Ez valahol annak is köszönhető, hogy a korábbi írásokra reakcióként már régóta érlelődik bennem egy poszt, amit meg akartam csinálni jól, de ugye ahhoz idő kell, az idő meg a legkevesebb.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani a "szitut", mint a szabadszoftveres világban, amikor bizonyos dolgokat a katedrális ill. bizonyos dolgokat a bazár modell szerint fejlesztenek. Noss, a katedrális modell felületesen annyi, hogy mindig, megbízható pontos, jó dolgokat adjunk ki a kezünkből, mintegy példaértékűen. Jellemzően így ritkán jön ki valamiből friss kiadás, de ami jön az tényleg etalonszámba megy. Ehelyett, mintegy Darwini evolúciós mintára működő bazár modell úgy tűnik hatékonyabb. Sokszor együtt emlegetik a "release early - release often" szavakkal is. Itt persze feltételezzük az (f)elhasználóról is, hogy nem teljesen sötét, és tud értelmes bugreporttal szolgálni, és így a bugok is sokkal kisebb erőbefektetséssel, sokkal gyorsabban javításra tudnak kerülni, mintegy a fejlődés ütemét is felgyorsítva evvel. Aztán persze jönnek a trollok, akik szidják az egészet, mert milyen ... Csak annyira, mint ahova a jelenlegi felhasználói közönség süllyedt :-P

Node, vissza a zenéhez: Úgy döntöttem, azt a I can't dances, csajokat a klippekben figyelős, linkekkel szépen teletűzdelt, oltós posztot majd később megírom: A nyári szünetben! Amikor lesz időm kicsit elkergetni az internet, és leülni két könyv közé és olvasni. Lehet sms-t küldeni, meg szavazni a 1445-ön, hogy ez melyik nyáron lesz! ;-) Manapság már a népnek nem is létezik olyan, amire ne lehetne szavazni. Rettenet! 

Nem is szaporítanám a szót, megírnám azt, ami miatt posztoltam egyáltalán. A múltkoriban linkeltek egy zenét egy bizonyos levlistán. A muzsika egész tetszett, fülbemászó volt, stb. Ez konkrétan a "mizu" című dal. Kicsit később rögtön kikezdték a linkelő uriembört. Mer'hogy... csak. Há nekem' meg most kezd csak derengeni -- tegnapelőtt láttam a múltheti showder klubbot is, és kell az agynak egy 48 óra, még megemészti -- , hogy ha jól értem, hogy "mizu", akkor ezt a bizonyos dalt eredetileg vmi. fluor nevű csóka adja elő. Így má' simán értöm mé cikizték ki a srácot :-D A linkre nem kattintóknak egy idézet:

"- Figyelj, akármennyire is nyomulsz, a mengyelejev listán örök 9. maradsz!

- Várd meg az új kislemezt!"

No ennyit napjaink cölöbjeinek értelmi színvonaláról...

Szóval mai műsorajánlóm lényegmivoltát egy linkben tudnám összefoglalni: MR2 Akusztik

Ahogy a Mizu című számhoz postolták is "na ezek az igazi zenészek... szarból is képesek várat építeni ;)"

Kéremkapcsojjaki!

Régen posztoltunk már… Gyurival időközben váltottunk pár youtube linket, beszéltünk pár fantáziánkat sokféleképpen megmozgató (hehe…), stílus szempontjából egymással köszönőviszonyban sem lévő zenéről, valamint egy piréz esélyegyenlőségi és érdekvédelmi szervezet megalakításának tervéről… elvégre a piréz zenét is védeni kell a gonosz zeneipar aberrált fajtalankodási hajlamaitól. Erről jut eszembe, Katy Perry nemrég Budapesten forgatott videoklippet. Ez az egy ok miatt néztem meg… még mindig nem sikerült megszeretnem az ilyen zenét. Éljen a multikulturalizmus, a sokszínűség, a liberális értékek, a szabad(os)ság és az elmaradhatatlan, egymással csókolózó homoszexuális pár, ez úgy néz ki visszatérő motívummá vált a hasonló szellemiségű popzenészek körében Christina Aguilera óta.. na jó,  láttam már azért rosszabbat is, szóval nem fikázom. Emlékszem, még volt főpolgármesterünk mondta, hogy Budapest a tolerancia fővárosa, talán az immár halott törpepárt haláltusájának végén, a kifingáson túl, a koporsóból zombiként előbújva, halálhörgésével szólította volna meg a nemzetközileg ismert popsztárt? Nah, ezt meg is írom a hírcsárdának :)… Akit egyébként érdekel a klipp, az kattintson ide!

Ennyi felesleges pofázás után végre rátérek már az albumra, amiről szót emelnék. Nemrég a Youtube-on megakadt a szemem az Unsun nevű lengyel zenekaron. Azóta meghallgattam mindkét albumukat, és az volt a benyomásom, hogy sokkal több figyelmet érdemelnének, mint amennyit kapnak.. habár sajnos ez nem csak velük van így. Szóval, ezért is gondoltam, hogy róluk szólnék pár szót. Bár Gyurinál ismét előjött az a probléma, mint a Genesis esetében… szép nénit látott a videón, és valahogy nem tudott többé annyira a zenére koncentrálni… :) Na jó, azért meg kell valljam, én is elfantáziálgattam rajta, hogy mit tudnék művelni az Aya-nak becézett énekesnővel, ha nem lenne ott a férje, aki mellesleg a zenekar gitárosa (Mauser).

Az Unsun eléggé fülbemászó, dallamos, mondhatni poppos zenét játszik.. de ezt nem negatívan értem. Érdekes megjegyezni, hogy Mauser korábban a Vader (!) nevű death metál zenekarban gitározott és az Unsun-t egy mellékprojektnek tekintette. Mára már azonban odáig fajult a dolog, hogy Mauser otthagyta Vader-t (a birodalmiak azóta sem köszönnek neki). Szóval a zenekar egy keményebb zenei háttérrel rendelkezik, így a death metál után érdekes a váltás, de ez nem ad okot számomra semmilyen előítéletre, ugyanis szerintem nagyon jól végzik a dolgukat. Ami a névválasztást illeti, én annyira nem tartom szerencsésnek ezt a nevet.. Igaz, most nehogy már a neve miatt ítéljük meg, de akkor is biztos vannak páran, akik a név hallatán fekete hajú, a feketét olykor rózsaszínnel keverő, szomorú zenekedvelő társainkra asszociálnak. Nem mondom ki, hogy emós, mert akkor egyes körök biztos kirekesztőnek és rasszistának bélyegeznek és beperelnek. De hát ilyen a mai világ.. megyek sírni én is… Visszatérve a névre, eredetileg Unseen lett volna ha jól tudom.. mindegy végre rátérek már a zenére jobban.

Miért a második albumról írok, amikor első is volt? Mert ehhez szottyant kedvem.. Mert nagyon bejött ez az album. Eleve imádom a dallamos metálzenéket. A youtube-on van egy videó az album felvételének munkálatairól, és ez is nagyon megfogott. https://www.youtube.com/watch?v=rOxsrQ9K8QM&feature=related

Az első track (The Lost Way) hatásos löketet ad, jó bemutatkozásnak bizonyul azok számára is, akik még nem hallottak az együttesről. A szintetizátor színesebbé teszi a hangzást, használata nem annyira domináns, és dinamikus mint mondjuk a Nightwish esetében, de nem is számítottam ilyesmire, elvégre nem egy szimfonikus metálegyüttesről van szó. Tetszik az a „kemény de mégis lágy”, ütős gitárriffekkel operáló, de a szintetizátor és az ének által barátságosan harmonizáló hangzásvilág, amit a zenekar produkál. Én valahogy nem tudom rá azt mondani, hogy sötét. Örülök neki, hogy zúzás mellett olykor-olykor helyet kap egy-két gitárszóló is, például a „Time” esetében. A „The Last Year” egy könnyen emészthető szerzemény az albumon, zongorával kísért lassú darab. Mondjuk ha már hasonlóan lágy lírai darabokról esik szó, akkor nálam ilyen téren még mindig a Within Temptation viszi a pálmát a „Forgiven”, az „All I need”, és az „Our farewell” című mesterműveivel. Az első videoklippet a „Home” című számhoz készítették, remélem, hogy lesz még több is, mert az album vége felé érve leesett az állam a gyönyörtől. Az utolsó négy track nagyon jól sikerült, az „I Ceased” például egy lassan kezdődő, majd az első fél perc után beinduló, dallamos szerzemény lett nagyszerű refrénnel. Bulin jót lehetne rá tombolni. Kétségtelenül az album vége a fajsúlyos, nem is tudom, hogy ezek közül melyik szám tetszik legjobban… A „Single touch” is mesteri, kemény riffjeit nagyon jól kíséri a szintetizátor, az ének is nagyon eltalált és dallamos ezekben az utolsó számokban. Átlag feletti teljesítmény az, amit ezek a lengyel fiatalok produkálnak, örülnék neki, ha a zenecsatornák által szélesebb körben is ismertebbé válnának. Az albumot végighallgatva az volt az érzésem, hogy „még!” Jól kezdődik, felcsigázza az érdeklődést, majd szinten tartja azt, elkéjeleg az ember audális érzékeivel, majd a végén mintegy hatalmas orgazmusként ér véget. Nekem ilyen volt. Utószóban az énekesnőről is beszélek kicsit… nem, egyelőre nem mocskos dolgokról, azt talán egy következő posztban és némi alkohol elfogyasztása után. Szóval, szerintem jó hangja van, ebben a zenekarban ilyen hangzás mellett simán megállja a helyét. Vádolják szegényt azzal, hogy van némi akcentusa, ami igaz is, de kit érdekel.. mert szerintem nem zavaró. Ha például Slavoj Zizek akcentusával énekelné, akkor megérteném. Slavoj Zizek akcentusát lásd (halld) itt: https://www.youtube.com/watch?v=HuZXplZvlVU&feature=related
 
Mára ennyi, Gyuri, posztolj te is!

Gyuri posztolá vala: "Ha Bach ma élne, akkor ő lenne a ma létező legnagyobb Rocksztár!"
És lásd a gondolat teremtő erejét, Bach él, mint ahogy a mellékelt link mutatja... és ha nem is a legnagyobb, de rocksztár:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sebastian_Bach

Ha már Bach és zene, akkor pár szó a lemezkritikáról és határterületéről. Zenéről beszélni jó.. zenét hallgatni még jobb, de igazán csak azok boldogok... hát.. Phil Collins biztos nem az, legalábbis az első elemezni kívánt zenében. Amiről mindjárt meg is fogalmazom a véleményemet. Szóval abból kiindulva, hogy érdekel a zene, szeretek beszélni is róla, mert amit az ember szeret, azt megosztani is szereti. (Nagymami is ezért süt kalácsot?) Ezért néha arra vetemedek, hogy lemezkritikákat olvassak. Ám ha általában ilyet teszek, utána elszomorodom, és felhívom anyukámat, hogy nyugtasson meg. Mert jó lemezkritika szerintem kevés van (pláne magyar nyelven a világhálón). A szubjektív véleménnyel az égvilágon semmi baj nincs, viszont az zavaró, hogyha egy „trendhez” mérnek egy albumot. Egyfajta hitvallás ilyen téren részemről, hogy azt írom le, milyen benyomást keltett bennem az album, sem többet, sem kevesebbet. Pontozni sem szeretek, mert semmitmondó, és csak az elménk hülyesége, hogy mindent osztályozni, címkézni, és pontozni szeretne. Gondoljunk csak a műfajokra, ott is néha eléggé eldurvul a helyzet.. akár a filmek terén is. És az az igazán röhejes, aki okos akar lenni ilyen téren. Egyszer például hallottam egy esetet, hogy valaki azzal fitogtatta filmes tudását, hogy kijelentette: „A Star Wars nem sci-fi, hanem űropera.” Hmm… Az már csak mellékes, hogy az űropera a sci-fi alműfaja, de hát ahol az egó és a félműveltség párosul, ott bőven találkozhatunk ilyen okos kijelentésekkel. Visszakanyarodva a zenére, ebben a témában is vannak, akik szeretnek azon vitatkozni, hogy pl. a Nightwish mennyire sorolható Gothic metál kategóriába (annak ellenére, hogy a zenekar tagjai elutasították ezt a címkét),… én nem fecsérlem a szót ilyenekre. Nem tartom magamat különösen műveltnek zene terén, csak szimplán érdekel a téma. Kevés olyan ember van, akivel pl. meg tudnám beszélni, hogy „Hallod, kijött az új Iron Maiden album, hallottad? Mi a véleményed róla?” Ezért is jött talán ennek a blognak az ötlete és ezért szívesen olvasnék értelmes, hangsúlyozom: értelmes, ismétlem: értelmes véleményeket. Még annyit, hogy szívesebben elemzek albumokat, mint zenéket…

…de semmi gond, lássuk a Genesis-t, és az „I Can’t Dance” című produktumot:

Röhögtem egy sort a klippen, a zenéről pedig sosem gondoltam, hogy Phil Collins hangjának szele valaha az általam kedvelt muzsikák sorába fogja fingani az ilyet. Nekem túl poppos. Ez azt jelenti, hogy meghallgatom, csak ritkán… de azután, hogy Dini ránk gondolt a képi világ és a zenei mondanivaló alapján, talán többször is meg fogom hallgatni. Múltkor pl. randi előtt is meghallgattam, csak úgy kedvcsinálónak. :) A Genesis korábbi, kevésbé populárisnak mondott zenéi sem igazán lopták be magukat a szívembe. De hát ízlések és pofonok. Ettől függetlenül olykor-olykor talán meghallgatnám a Home By The Sea-t. De visszatérve az I Can’t Dance-re, elég egyszerű egy zene. Egyszerűek a gitár riffek (tulajdonképpen ugyanazt gitározza a Chuck Norrisra emlékeztető csávó végig néhol apró változtatással), majd az azt kiegészítő zongorajáték beillik a képbe, csak nekem valahogy sovány ahhoz, hogy szeressem. A zene kellően lúzer fílinget áraszt, és Phil Collins énekét tökéletesen kíséri a dallamvilág. Erről a zenéről ennyi jutott eszembe mára.

Gondoltam egy számra. Nem, Gyuri, nem a 69-re.
Anno úgy beszéltük meg alkoholittas állapotunkban (értsd: Bütyi beivott), hogy albumokat fogunk elemezni, de ez több problémát felvet:
1. A zenei ízlésetek merőben eltér, így egyikőtöknek mindenféleképp rá kell kattania a netre és letöltenie egy komplett albumot, azon végigrágnia magát, majd szülnie kell egy véleményt. Ez nem kis idő, szóval, egyelőre maradjuk a kisebb élvezeteknél, a zeneszámoknál, amelyekhez egy youtube linket is beillesztek, így csak a frappáns vélemény kidolgozásásra kell időt szánnotok.
2. A második érvet elfelejtettem, de gyanítom, hogy Darth Vader-hez és a Halálcsillaghoz volt köze.

Szóval az első áldozatotok "Genesis - I Can't Dance" lesz. Hogy miért? A képi világ és a zenei mondanivaló valahogy titeket juttatott eszembe... ;)

 

Noss, igen, megtörtént: Megnyitottunk.

Régóta tervezgettük Bütyi haverommal, hogy nyitunk egy ilyen blogot, úgyhogy nyitóposztként leírnám, kb. miről is fog ez szólni: A saját szubjektív véleményünkről, sem több-, sem kevesebbről. Két teljesen más zenei érdeklődésű embert képzeljetek el, néhol közös pontokkal úgy, hogy bármilyen eltérő is a véleményünk, kellő mennyiségű sör elfogyasztása után mindíg konszenzusra tudunk jutni. Mindezt közben úgy, hogy az egyikőnk zenei tanultsága az analfabéta szinten van, a másik Bütyi.

A blog szerkesztésére, stb. vonatkozó érdemi kritikákat elfogadunk, mert nekünk is új ez a blogvilág, de a véleményünkkel kapcsolatos vélemény már nem érdekel minket. A vélemény olyan, mint a seglyuk: Mindenkinek van, és senkit sem érdekel a másé! Ezt vedd figyelembe, ha kommentelésre szánnád el magad. Persze mondhatni jogos a kérdés, hogy akkor mi mégis mi a retekért írjuk ide a véleményünket. Erre is van válasz: Úgy gondoljuk a véleményünk, vagy néha megrázkódtatásaink, stb. levezetésére ez még sokkal kultúráltabb mód, mint hogy mindenféle vendéglátóipari egységekben alulvezérelt artikulációs készséggel odamegyünk vadidegenekhez és az információ birtokbavételi affinitásától függetlenül osztjuk azt meg vele. Azt meg ne magyarázza be nekem senki, hogy nagydarab kigyúrt emberek állnak a hátad mögött,  és négerfasszal fenyegetőzve kényszerítenek arra, hogy olvasd ezt a blogot.

Felmerülhet még a kérdés, hogy milyen sűrűn várható poszt. Noss: Mindketten dolgozó emberek vagyunk, akik jobbára majd megszakadunk a munkában, így ha megtetszenek az írásaink, akkor egyszerűen örülj annak ami van, és ne a következőt kérd számon, punkt. Azért bíztatásként annyit megírnék, hogy jobbára Péntek esténként meglátogatjük a Csongrádi sgt. egyik neves vendéglátóipari egységének kupolatermét szórakozás és némi sör elfogyasztása céljából. Ilyenkor aztán tobzódunk a véleményekben, ötleteinkben, és szinte tuti, hogy az ötödik sör elfogyasztása utáni 12-24 órában valamilyen vélemény ki fog belőlünk kívánkozni. Igen, 5 sör. Igen, fejenként. Igen, a Bütyi is 5-öt. Dia meg jobbára 2-3 Citromos Gösser-t, de ő eddig látszólag nem akarja kivenni az észosztás nemes terhéből a részét.

Hátravan még a blog címe. Mondjuk úgy, hogy közös ötlet. Volt régen vmi. poptarisznya nevű izé valamelyik adón. Talán igaz se volt. No, még csak hasonlítani se akarunk rá, és nem is szeretnénk magunkat a diszkó-kommersz-szarokhoz kötni. Amiről pl. konszenzus kialakult a témában, hogy a jófajta rock azért még ma is olyan, hogy képes értéket hordozni, mondhatni a komoly-/klasszikuszene egyenesági utódja. Ezt a konszenzusos véleményünket még egy friss tapasztalattal is alá tudom támasztani: Helyszín a festői Csillebérc, ami a 2010-es SZTE TTIK-s Gólyatábortól volt néhány napig hangos, és jómagam, mint főgólya vehettem részt ezen a rangos eseményen. Amit azonnal le lehetett vágni, hogy a rockerek jó arcok! Meg se kellett jelenjek a sötétkék főgólyás pólóban, a rocker kisgólyák a hosszú hajam miatt már hozták a sör-bor-bármit, amit kértem. Ők ennyire jó arcok. Riszpekt! No, a lényeg, ami most ehhez a részhez tartozik, hogy első alkalom, hogy nem én mondtam, hanem más szájából, teljesen függetlenül, mindenféle befolyásolás nélkül is hallottam ezt a véleményt: "Ha Bach ma élne, akkor ő lenne a ma létező legnagyobb Rocksztár!" Laci! Ha valahonnan hallasz erről a blog-ról tőled is bármikor szívesen látnék posztot, jó arc vagy! Esetleg mesélhetnél a plebs-nek is a waken-ről, meg ilyenek. (Remélem jól írom a nevét, ha meg nem, holnap úgyis leoszt miatta Bütyi :-D)

No, mára ennyi, virágot az öltözőbe kérjük, és ugye nem gondoltátok komolyan hogy emiatt a szar film miatt kicsinálunk egy ilyen kibaszott drága koalát!?